







Versvillamos
Európa leghosszabb főutcáján
Nálunk adventkor mézeskalács a villamos.
A hóember? – porcukorból gyúrva.
A kurtafarkú, a bükkaljai dombokat itt tufából meg marcipánból túrta.
Válaszok a Versvillamos-kérdésekre
1/ Milyen élményekkel gazdagodtál az idei Versvillamos programon?
A költészet napjának méltó megünneplése volt ez városunkban. Megtiszteltetés, hogy részt vehettem rajta és előadhattam verseimet. Köszönet és hála érte. A Bagolyvárnál tudtam részt venni a programban, mert sietnem kellett Budapestre egy irodalmi lapszámbemutatóra verseimet felolvasni. Így élményeim a Bagolyvárhoz kötnek: figyelmes, értő közönség, nagyszerű társelőadók, lélekemelő versek, jó hangulat és a legfontosabb: hogy otthon vagyok szülővárosomban ezen a napon, és gyermekkorom helyszínén versek szólnak a szabad ég alatt, együtt hallgatjuk és ünneplünk a nézőkkel.
2/ Milyen attrakciókat, műsorszámokat javasolnál a jövőre nézve?
Nosztalgia villamos útvonal bővítése: az eddigi marad, és bővül egy esti körrel a belvárosba (Széchenyi u.- Royal köz)
Könyvvásár és ajándékok: a Bagolyvárnál bővített könyvvásár kortárs miskolci szerzőkkel, ingyenes könyvjelzők és verseskönyv-csere.
Digitális QR-kódok a villamoson (később állandó jelleggel, minden villamoson, és utas, turista számára), amelyek versfelolvasó appokhoz, versanimációkhoz vezetve, vonzva fiatalokat
Versvillamos
Program – Szervezők, házigazdák, támogatók
Az idei Versvillamost április 10-én, pénteken délután rendeztük. A Versvillamosra a Képes Tibor képműves által tervezett menetjeggyel lehetett felszállni. A Skoda villamos kapacitása: ülőhely: 56 / állóhely: 205. A menetjegyeket Kardos Katalin és Lajos András verskalauzok kezelték.
13.00: Indulás a Tiszai pályaudvarról, ahol a villamoson Baranyi Emma, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze tolmácsolásában Csorba Piroska: Két puja (Miskóc) című versével indítottuk a programot és a villamost.
A villamos végig különjáratként közlekedett.
Észak irodalmi fellegvárává teszi
A miskolci Versvillamos idén is elindult a magyar költészet napja alkalmából
Versekkel telt meg Miskolc egyik villamosa a József Attila születésnapjára tartott magyar költészet napja alkalmából, április 10-én, pénteken déltől: a Vers-Villa-Mos(t) 2026-os eseménye nemcsak irodalmi program volt, hanem egy mozgó kulturális élménytér, amely a városon áthaladva hozta közelebb a költészetet az emberekhez. A mintegy négyórás programban verset mondtak kortárs alkotók, akik saját írásaikat vagy kedvenc verseiket mondták el, valamint irodalmi kör tagjai.
Telóképes Versvillamos
Mobiltelefon-fotóalbum
Mobiltelefon-felvételek a Versvillamosról: Bodolai Anna, Kajati Bálint Hyka, Kocsis Csaba, Lajos András, Tóth Dániel Levente, Tóth Lőrinc Ágoston mobilfotói
Miskolc Városi Közlekedési Zrt.
Válaszok a Versvillamos-kérdésekre
1./ Milyen élményekkel gazdagodtál az idei Versvillamos programon?
Az idei Versvillamos bebizonyította, hogy a közösségi közlekedés a napi utasszállításon túl értékes kulturális platformként is funkcionálhat Miskolcon. Az esemény során megtapasztaltuk, hogy a versek élő interpretálása még letisztultabb környezetben is képes javítani az utazási élményt, és pozitív interakciót teremteni az utasok és fellépők között. Külön öröm volt látni, hogy a program több generációt is megszólított, ezzel is erősítve az MVK Zrt. társadalmi szerepvállalását és a helyi identitástudat fontosságát.
Az ötödik elem
Postadal
A Vidám Páva ötödik Drozsnyik-szobra
2026. március 28-án 186 éve annak, hogy nyomtatásban első alkalommal megjelent Tompa Mihály verse. A kor legtöbb előfizetővel rendelkező lapja, a Társalkodó (tudományos, művészeti ’s mesterségi tekintetben) 1840. március 28-án megjelenő számában napvilágot látott Postadal című verset a szerző „Tompha Mihál / Zemplényből” néven jegyezte, Hernádkakon írta, s itt tartózkodása idején látott napvilágot.
A Postadal installálása
Képek a szobor helyére állításáról
A Drozsnyik-szobrok hernádkaki installálását a Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház 2021-es alapításától fogva a Gesztelyben élő Munkácsi János és Szász László végezte el. A Vidám Páva születésének ötödik évében, az ötödik, „szoborprojekt-záró” Drozsnyik-mű helyére állításakor a lelkes, hozzáértő munkatársaink segítségét ezúton is köszönjük!
Látogatók a Vidám Pávában
A Miskolci Egyetem közösségszervezés szakának hallgatói
Szépírás Plusz
Stefan Heuer versei
Susanna Lakner fordításában
áldott kezek
és ha már úgyis kiderült,
ne csináljunk belőle titkot már:
a zongora egy nő volt,
ujjai követték a billentyűket, fülei a fekete test hangzását,
mely többet mutatott, mint rejtett.
még vibrál a levegő
épp elment a zongorahangoló,
az úr hazaérkezése előtt
tisztább lett a hangzás, friss a hangolás.
Kőmarás; Vonulás a maradásban; Filatorium; Zárólemez
Az utolsó óra harmadik napján megtelik a meder.
Nem a kőpadló hasadt meg, hanem ami közé szorult.
Nyelveken szól, aki hallgat.
Felmegy a toronyba és arcodon kihajol.
Elenged, ha tartod.
Térkép a lábad. Futásod az elszívott időből
kirekesztett tér.
Kezed teszi, nem a kalász, mondod, mégis
a csűr hosszával méred a felkelő napot.
Nem karabéllyal hasítod, téped,
kaparod hátadról a földet.
Mindig a fal másik oldala sebesedik.
Úri huncutság vagy robbanó kreativitás?
A 97. Ünnepi Könyvhét miskolci megnyitója
Gyári géplakatos nagyapám a gyárban reggeltől estig harminc-negyvenkilós vastömböket mozgatott másodmagával, két-két fogóval a légkalapács alatt, míg nyelte a fojtó, fekete füstöt. Amit megtetézett még egy-két pakli Sopianae-val. Mit csinált az öreg, mikor műszak után hazaért? Kiment a műhelbe dolgozni. Ő hegesztette a kerítést, az ablakrácsokat, a hintaállványt. Ő buherált mosógépmotort nagyanyám zörgős Singerére, átlényegítve azt automata varrógéppé.
Így igaz
60 éve hunyt el Berda József
Berda József halálának 60. évfordulóján a sokat ismételt, de a mai napig leghitelesebb visszaemlékezés Kormos István 1977. februárjában, a költő születésnapján, az Élet és Irodalomban megjelent írása.
Ami nincs; Insallah; Felesleges munka
Ami nincs
Ami felett idő tort ülni nem tud
– kivájta a valóból saját szeletét.
A lég ujjairól száradt bőrt tépkedek,
apró csíkokat hántok, hámozom
ki kapuit a képzeltnek.
Mi lenne jó, ha a várakozás
ül tort az idő felett, felettem.
Fagyott rigótetemeket hozott
a tavasz és papírszáraz tört-hajtásokat.
Nem tudom kezedbe tenni
vágyaim, ki nem maródnak.
Belesüppedni fakó-sárga napokba,
belesüllyedni foszló-bordó kopogásokba.
Nem hagy magamra, de megtalálni sem
akaródzik neki szánt-képzelt útját.
Mintha csak így lehetne,
idő tort ülni ne tudjon rajta.
Hiányzó pillanatok a Mocsárlázban
Túl lehet élni mindent. A mindennél pedig valamivel több dologban lehet meghalni. És persze sokszor (a kelleténél mindenképpen többször), meg lehet halni frakkban. Ez a megállapítás viszont csak itt, csak ennek az elbeszélésnek az értelmezési tartományában érvényes, mint ahogy az a megállapítás is, hogy mindez túlmutat ennek az elbeszélésnek az értelmezési tartományán. És az sem szorul magyarázatra, hogy mindenki, aki ezt a mondatot elolvasta, az elbeszélés részévé vált.
Papír, vászon, deszka
A 2024. évi, XXVII. Miskolci Téli Tárlaton
a Spanyolnátha művészeti folyóirat díjazottja
Diadalmas asszonyok
Blaha Lujza és Jászai Mari pályája
Baranczó Benedek fotóival
A közelmúltban emlékeztünk Blaha Lujza és Jászai Mari születésének 175. évfordulójára, 2026-ban pedig haláluk centenáriuma kínál újabb alkalmat arra, hogy felidézzük páratlan pályájukat és művészi örökségüket. A sorozat a két rendkívüli művész sorsán keresztül nemcsak egy korszak színházi aranykorát idézi meg, hanem a női pályák diadalát, küzdelmeit és művészi önérvényesítésének történetét is. A miskolci színészmúzeum Páholynyitogató sorozatában Mikita Gábor Szemere Bertalan-díjas színháztörténész előadássorozatban mutatta be a két művész pályáját.
XXX. Miskolci Grafikai Triennálé
Enteriőr-album
Költészet napja Lillafüreden
Fotóalbum
97. Ünnepi Könyvhét, Miskolc
Fotóalbum a nyitónapról
Tompa plusz Jókai plusz Lévay
A huszonötödik Légyott
Tompa Mihály, Jókai Mór és Lévay József emlékére
Sem múlt, sem mese –
Három férfi férfi szelleme fürdők gőzén át…
Tompa emel poharat, mosollyal, magyarul,
s mondja: „Díszpolgárai vagytok most Miskolcnak –
E város emlékezik, s nem felejti e kort,
hol versből lett kard, s tollból égbe írt sor.”
Pest téli utcáin már jártak ők régen,
hol hajnalt beszéltek meg gyertyafényes éjben.
Avasi asztalnál pohár és gondolat
egyesült dalban, hitben – sorsokat fogva csak.
Tompa Mihály: Kései köszöntő
Lévay Józsefnek és Jókai Mórnak
Bár bort nem ihat már visszatérő lélek,
Köszöntlek, barátim, hiába az évek!
Feketehegy-fürdőn nekünk megadatott
Ez a találkozás, áldjuk hát a napot!
Halk szellem-hangomat csak ti hallhatjátok,
Köszöntőnek mondom ezt a verset rátok.
Engem fönt az égben egy angyal látogat,
Tőle vevém a hírt, díszpolgárságtokat,
Melyet büszkén ada Borsod fővárosa,
Fodrok a jódos vízen
Azon a télen méteres hó esett, jó tíz év telt el azóta, hogy a szabadságharc elbukott. Tökéletes idő arra, hogy egy melankóliára hajlamos költő még jobban bezárkózzon, kizárja a külvilágot, verseket írjon, talán éppen remekművek születnek. Felvillannak az emlékek, lassan jönnek a hírek, de mégiscsak megérkeznek: például, hogy Lévay József Robert Burns verseit fordítja. Hogy Jókai Mór sorra írja nagyregényeit, miközben hihetetlen mennyiségű tisztséget vállal.
A rendszer újraindul; kód:// Germán Ágnes
// rendszer újraindul – érzelem modul nem teljes
felvillan egy vonal, majd kettéválik, mint hajnalban a nyitott szemhéj. Tompa_AI ébred elsőként. kódjaiban halk vízjelzés: „versírás optimalizálva”. Jókai_Data a fürdőmedence túloldalán várost építene első gondolatként, de előbb megkeresi a kávét. Lévay_BOT csak lebeg, mint aki még nem döntötte el, dal legyen vagy műfordítás. nem volt szerződés, nem volt protokoll, csak egy algoritmushiba, amit valaki talán szándékosan hagyott bent, valahol egy kódsor legmélyén.
tetszenek tudni biztosan
most jön kérem a frikció
ugyan fikciót akartam írni
de hát most már csak nem húzgálom át
na szóval tetszenek tudni biztosan
hogy Tompa Mihály
akinek az a határt vidító
gólyamadara is van
Feketehegy-fürdőre invitálta barátait
Jókai Mórt a prózaírót a Költő utcából
és Lévay Józsefet a poétát
egyenesen a nádori palotából
a célból hogy tejben s vajban feredőzzenek
és hogy Feketehegy-fürdőn
megigyanak egy feketét
azután pedig Csíz-fürdőn értsék a csíziót
mivel a vendég urak a minap lettek Miskolcz
város karácsonyfadíszei
jaj miket írok már megint
na szóval díszpolgárai
és hogy Brenner doktor a fürdőorvos
aki egyszer maga előtt látta a lőcsei hóhért
alaposan megvizsgálhassa őket
aztán beszámoljon a Moravcsik tanárnak
és hátha a morfiumadagját is
le tudja csökkenteni egy kicsit
és a cselédlány mindig pénzt kér
kondommal erősen meglövi talán
de még nem tudja egyikük sem
A Fekete-hegyen
sétálok
a lőtér, amit csináltak belőle
szinte kör alakú
határait végigjárni
ím, végtelen
a fenyők alatt
Tompa sorait hordja
kalapján a gomba
ha megnyesem a fát
Jókai bókjai gyógyítják
s Lévay néhai bajsza
az esztétika túlzó szőrszálai
az évszázada hulló
szervesből
szervetlenné lett anyag
Fekete-hegyi jósálom
Tompa Mihály semmiből előbukkant verse
Ó, Fekete-hegy, te áldott zugoly,
Hol mindenütt béke s jókedv honol!
Dicső vendégek járnak ligeteden,
Jókai Mór egyik, ki pipázik csendesen.
Ott van mellette Lévay, a hű barát,
Kinek szívét a múzsák csókja járta át.
S én, Tompa Mihály, bús költője e honnak,
Kit vigasságtól gondok olykor elvonnak.
De most jó kedély jár át, ád derűt,
Társaságtok, pajtásim, s ölelő erőt.
Fürdőnk vize gőzölög, enyhet ad a testnek,
A lélek is felüdül, elfeledve a restet.
Díszpolgáraink üdvözlése
medencéről medencére
a szauna perzselő homályában
testvéreim a keresztvíz alatt
újdonsült díszpolgárai
Miskolc föleszmélt városának
óh én feledékeny
tényleg figyelmeztettetek
ne a kénszagú termálban
a guvadó méltóságosok között
de a gyermekkacajtól zsivajos
óriáscsúszdánál keresselek
ne talpig mentében várjak rátok

