Ó, Fekete-hegy, te áldott zugoly,
Hol mindenütt béke s jókedv honol!
Dicső vendégek járnak ligeteden,
Jókai Mór egyik, ki pipázik csendesen.

Ott van mellette Lévay, a hű barát,
Kinek szívét a múzsák csókja járta át.
S én, Tompa Mihály, bús költője e honnak,
Kit vigasságtól gondok olykor elvonnak.

De most jó kedély jár át, ád derűt,
Társaságtok, pajtásim, s ölelő erőt.
Fürdőnk vize gőzölög, enyhet ad a testnek,
A lélek is felüdül, elfeledve a restet.