Sem múlt, sem mese –
Három férfi férfi szelleme fürdők gőzén át…
Tompa emel poharat, mosollyal, magyarul,
s mondja: „Díszpolgárai vagytok most Miskolcnak –
E város emlékezik, s nem felejti e kort,
hol versből lett kard, s tollból égbe írt sor.”
Pest téli utcáin már jártak ők régen,
hol hajnalt beszéltek meg gyertyafényes éjben.
Avasi asztalnál pohár és gondolat
egyesült dalban, hitben – sorsokat fogva csak.

Bár bort nem ihat már visszatérő lélek,
Köszöntlek, barátim, hiába az évek!
Feketehegy-fürdőn nekünk megadatott
Ez a találkozás, áldjuk hát a napot!
Halk szellem-hangomat csak ti hallhatjátok,
Köszöntőnek mondom ezt a verset rátok.
Engem fönt az égben egy angyal látogat,
Tőle vevém a hírt, díszpolgárságtokat,
Melyet büszkén ada Borsod fővárosa,

Azon a télen méteres hó esett, jó tíz év telt el azóta, hogy a szabadságharc elbukott. Tökéletes idő arra, hogy egy melankóliára hajlamos költő még jobban bezárkózzon, kizárja a külvilágot, verseket írjon, talán éppen remekművek születnek. Felvillannak az emlékek, lassan jönnek a hírek, de mégiscsak megérkeznek: például, hogy Lévay József Robert Burns verseit fordítja. Hogy Jókai Mór sorra írja nagyregényeit, miközben hihetetlen mennyiségű tisztséget vállal.

sétálok

a lőtér, amit csináltak belőle
szinte kör alakú
határait végigjárni
ím, végtelen

a fenyők alatt
Tompa sorait hordja
kalapján a gomba
ha megnyesem a fát
Jókai bókjai gyógyítják
s Lévay néhai bajsza
az esztétika túlzó szőrszálai
az évszázada hulló
szervesből
szervetlenné lett anyag

most jön kérem a frikció
ugyan fikciót akartam írni
de hát most már csak nem húzgálom át
na szóval tetszenek tudni biztosan
hogy Tompa Mihály
akinek az a határt vidító
gólyamadara is van
Feketehegy-fürdőre invitálta barátait
Jókai Mórt a prózaírót a Költő utcából
és Lévay Józsefet a poétát
egyenesen a nádori palotából
a célból hogy tejben s vajban feredőzzenek
és hogy Feketehegy-fürdőn
megigyanak egy feketét
azután pedig Csíz-fürdőn értsék a csíziót
mivel a vendég urak a minap lettek Miskolcz
város karácsonyfadíszei
jaj miket írok már megint
na szóval díszpolgárai
és hogy Brenner doktor a fürdőorvos
aki egyszer maga előtt látta a lőcsei hóhért
alaposan megvizsgálhassa őket
aztán beszámoljon a Moravcsik tanárnak
és hátha a morfiumadagját is
le tudja csökkenteni egy kicsit
és a cselédlány mindig pénzt kér
kondommal erősen meglövi talán
de még nem tudja egyikük sem

Bugyborékol a barna tó,
olvad benne a nátrium,
testünk eleven hajótest,
jódos vizeken hajózunk.
Nyomelemekkel vesz körül
e vigasztaló magzatvíz,
hullámzó, ringó anyaöl,
tompa visszaemlékezés,
nyomokban tartalmazza az
egykor felsíró csecsemőt.

// rendszer újraindul – érzelem modul nem teljes
felvillan egy vonal, majd kettéválik, mint hajnalban a nyitott szemhéj. Tompa_AI ébred elsőként. kódjaiban halk vízjelzés: „versírás optimalizálva”. Jókai_Data a fürdőmedence túloldalán várost építene első gondolatként, de előbb megkeresi a kávét. Lévay_BOT csak lebeg, mint aki még nem döntötte el, dal legyen vagy műfordítás. nem volt szerződés, nem volt protokoll, csak egy algoritmushiba, amit valaki talán szándékosan hagyott bent, valahol egy kódsor legmélyén.