Gyári géplakatos nagyapám a gyárban reggeltől estig harminc-negyvenkilós vastömböket mozgatott másodmagával, két-két fogóval a légkalapács alatt, míg nyelte a fojtó, fekete füstöt. Amit megtetézett még egy-két pakli Sopianae-val. Mit csinált az öreg, mikor műszak után hazaért? Kiment a műhelbe dolgozni. Ő hegesztette a kerítést, az ablakrácsokat, a hintaállványt. Ő buherált mosógépmotort nagyanyám zörgős Singerére, átlényegítve azt automata varrógéppé.
Úri huncutság vagy robbanó kreativitás?
Így igaz
60 éve hunyt el Berda József
Berda József halálának 60. évfordulóján a sokat ismételt, de a mai napig leghitelesebb visszaemlékezés Kormos István 1977. februárjában, a költő születésnapján, az Élet és Irodalomban megjelent írása.
Stefan Heuer versei
Susanna Lakner fordításában
áldott kezek
és ha már úgyis kiderült,
ne csináljunk belőle titkot már:
a zongora egy nő volt,
ujjai követték a billentyűket, fülei a fekete test hangzását,
mely többet mutatott, mint rejtett.
még vibrál a levegő
épp elment a zongorahangoló,
az úr hazaérkezése előtt
tisztább lett a hangzás, friss a hangolás.
Kőmarás; Vonulás a maradásban; Filatorium; Zárólemez
Az utolsó óra harmadik napján megtelik a meder.
Nem a kőpadló hasadt meg, hanem ami közé szorult.
Nyelveken szól, aki hallgat.
Felmegy a toronyba és arcodon kihajol.
Elenged, ha tartod.
Térkép a lábad. Futásod az elszívott időből
kirekesztett tér.
Kezed teszi, nem a kalász, mondod, mégis
a csűr hosszával méred a felkelő napot.
Nem karabéllyal hasítod, téped,
kaparod hátadról a földet.
Mindig a fal másik oldala sebesedik.
Ami nincs; Insallah; Felesleges munka
Ami nincs
Ami felett idő tort ülni nem tud
– kivájta a valóból saját szeletét.
A lég ujjairól száradt bőrt tépkedek,
apró csíkokat hántok, hámozom
ki kapuit a képzeltnek.
Mi lenne jó, ha a várakozás
ül tort az idő felett, felettem.
Fagyott rigótetemeket hozott
a tavasz és papírszáraz tört-hajtásokat.
Nem tudom kezedbe tenni
vágyaim, ki nem maródnak.
Belesüppedni fakó-sárga napokba,
belesüllyedni foszló-bordó kopogásokba.
Nem hagy magamra, de megtalálni sem
akaródzik neki szánt-képzelt útját.
Mintha csak így lehetne,
idő tort ülni ne tudjon rajta.
Hiányzó pillanatok a Mocsárlázban
Túl lehet élni mindent. A mindennél pedig valamivel több dologban lehet meghalni. És persze sokszor (a kelleténél mindenképpen többször), meg lehet halni frakkban. Ez a megállapítás viszont csak itt, csak ennek az elbeszélésnek az értelmezési tartományában érvényes, mint ahogy az a megállapítás is, hogy mindez túlmutat ennek az elbeszélésnek az értelmezési tartományán. És az sem szorul magyarázatra, hogy mindenki, aki ezt a mondatot elolvasta, az elbeszélés részévé vált.
