A huszonötödik Légyott

Tompa Mihály, Jókai Mór és Lévay József emlékére

Sem múlt, sem mese –
Három férfi férfi szelleme fürdők gőzén át…
Tompa emel poharat, mosollyal, magyarul,
s mondja: „Díszpolgárai vagytok most Miskolcnak –
E város emlékezik, s nem felejti e kort,
hol versből lett kard, s tollból égbe írt sor.”
Pest téli utcáin már jártak ők régen,
hol hajnalt beszéltek meg gyertyafényes éjben.
Avasi asztalnál pohár és gondolat
egyesült dalban, hitben – sorsokat fogva csak.
Emlékük fürdők partján most újra összeér,
hol múlt és jelen talál, és jövő is remél.
A Színészmúzeum kapujában áll a szó:
Jókai hangján csendül a régi próza, jó.
Laborfalvi Róza árnyként lép be vele,
múltnak és jövőnek sorsa újra ölt színt benne.
S Miskolc, e város, amely dalt őriz, arcot,
emeli most zászlaját – ünnepelve a Légyottot.
Ó, századok tükre, vizek partja, domb,
hol barátság pihen, mint kő alatt a gond –
emlékezz ránk is, ha majd egykor az idő
már nem kérdez tőlünk, csak mesélni jő:
hogy élt három ember – versben, tűzben, szóban –
s találkoztak újra… a huszonötödik Légyottban.