Európa leghosszabb főutcáján - Spanyolnátha XXIII. évfolyam. 112. szám. 2026/2

Nálunk adventkor mézeskalács a villamos.
A hóember? – porcukorból gyúrva.
A kurtafarkú, a bükkaljai dombokat itt tufából meg marcipánból túrta.
Itt reggelente ablakodból nem láthatsz lagúnát,
sem kéklő hegyek ormát, csak egy ötven éve álmunk őrző kilátónak tornyát,
honnét sokszáz emlék hívogat fel a ködös Bükkbe,
s összegyűjti boldog könnyeinket egy öreg tó tükre.

Miskolcon található a mai Magyarország első kőszínháza, a Lillafüredi Palota Szálló a Hámori-tóval, ami a svájci Alpokban is a táj ékessége lenne, a Közép-Európában egyedülálló miskolctapolcai Barlangfürdő, Magyarország második legnagyobb, ám vitathatatlanul legkitartóbb-legszenvedélyesebb szurkolótábora, a város szívében az Avas dombja, a maga ezer pincéjével, rajta az Avasi kilátóval, mely az év 365 napján pásztázza az Európa leghosszabb főutcáján cipzárként fénylő síneket, adventkor pedig átalakul az ország legmagasabb karácsonyfájává.Ugyan nincs már Operafesztiválunk, de van Cine-Fest, és újra életre kelt a Kocsonyafesztivál, nem is beszélve turisztikai kínálatunk desszertjéről, a Borangolásról. Tavaly óta pedig van már költészet napi Versvillamosunk is.

Igaz, hogy ez a rendezvény még kicsi és zöld – no nem az éretlensége, hanem a fellépő művészeket és a versszerető utazóközönséget gyomrában hordozó Skoda villamos színe okán –, a program azonban semmiképp sem savanyú, hanem attraktív és mosolygós, és ami legfontosabb: a Miénk.Köszönhetően többek között Gadnai-Bodnár Évának, az MVK Zrt. minden jó kezdeményezésre nyitott vezérigazgató asszonyának és munkatársainak: Csüriné Ficsura Andreának, Seri Viktóriának, és Mándy Gábornak, akiktől nem lehetett olyat kérni, amit gyakorlatias szemléletükkel pár napon belül át ne gondoltak volna, hogy aztán megtalálják rá a legideálisabb megoldást. Esetükben „A lehetetlent azonnal megoldjuk, a csodákra kicsit várni kell!” szlogen, maga a megtestesült valóság.

Így készült Képes Tibor képműves barátunk tervei alapján versvillamos menetjegy, amit a Kardos Katalin és Lajos András által nagy beleéléssel és hitelesen alakított verskalauzok ellenőriztek és lukasztottak.Különösen kedves, spontán pillanat volt, amikor Kardos Katalin, a szerelvényre felszálló Matiscsák Éva alpolgármester asszonynak jelentett. Nem a szokványos „Rendkívüli esemény nem történt.”-mondat hangzott el, hiszen az esemény három órányi időtartamának minden perce rendkívüli volt, már-már védjegynek is beillő képeivel és felvételeivel.

Például, amikor az enyhén kanyarodó szerelvény közepe táján a KOMI Duó (Kocsis Csaba énekmondó és Miczura Károly prímás duója) énekel, vagy éppen a Royal köznél felállított, múlt századelő hangulatát megidéző Fecske Csaba-Csorba Piroska ideiglenes megállónál Parázs István, Piroska férje adja elő élete párja megzenésített verseit.

Éppily szívmelengető volt a Felső-Majláth-i Bagolyvár végállomásnál a Szimbiózis Alapítvány gondozottjainak szavalata, majd spontán dalra fakadása, vagy A LEVES előtti színpadon debütáló Derengő Együttes műsora. A többiről beszéljenek a képek…

Végezetül, a versvillamos menü(t)jegy ellenében, azon szerencsések, akik időben beültek A LEVES-be, megkóstolhatták Csorba Piroska kedvenc sztrapacskáját és Fecske Csaba brassói aprópecsenyéjét. Akik pedig akkor ültek asztalhoz, amikor már minden adag elfogyott, azokat kárpótolta Fecske Csaba kedvenc rakott krumplija, ami a Rockabilly Chicken séfjét dicsérte.

Zötykölődtek diákéveim zörgő sárga-villamoson,
jártam erdőt csühögő vonattal, mi kertek alatt osont.
Emlékszem, hol kaptam egy szép szőkétől első forró csókom,
s tanultam kamasz izgalommal feltörni a szerelmi kódom.
Voltam csendben lázadó, néha erős vállakkal is gyönge,
akadályt emelt elém az út, másnak apró por-göröngye.
Próbáltam járni és beszélni tanulni, de nem az iskoláktól,
inkább hosszú-konok utakon, a magam hibájából.
Cipelem bőröndöm, kiborul a mának:
lombját sokszor megmetszik, de gyökerét nem, a fának.
Bevallom, nem voltam hű gyermeke mindig e a vidéknek,
elvágyó gondolataim s induló lépteim mégis visszatértek.

MEGÉRTE.

***

Kapcsolódó írások a sajtóban:

A 2025-ös Versvillamosról a Spanyolnáthában
Jacsó Pál írása Ádám János fotóival
https://107.spanyolnatha.hu/versvillamos-miskolcon/

Költészet a kukákon: különleges akcióval ünnepel a MiReHu
https://minap.hu/miskolc/2026/04/09/kolteszet-kukakon-kulonleges-akcioval-unnepel-mirehu

Rendhagyó versprojekt a MiReHu-tól a magyar költészet napján
https://minap.hu/miskolc/2026/04/13/rendhagyo-versprojekt-mirehu-tol-magyar-kolteszet-napjan

Költészet költözik az utcákra Miskolcon
https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2026/04/kolteszet-kuka-miskolc-mirehu-magyar-kolteszet-napja#google_vignette

Meglepő módon ünnepli a költészet napját a miskolci hulladékgazdálkodó
https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2026/04/11/miskolc-hulladekgazdalkodo-kolteszet-napja-kuka-vers/#google_vignette

Rendhagyó versprojekt a MiReHu-tól a magyar költészet napján
https://mti.hu/nemzeti-kozlemenytar/2026/04/13/rendhagyo-versprojekt-mirehu-tol-magyar-kolteszet-napjan

Költészet a miskolci kukákon: különleges akcióval ünnepel a MiReHu
https://borsod24.hu/2026/04/10/kolteszet-a-miskolci-kukakon-kulonleges-akcioval-unnepel-a-mirehu/?fbclid=IwY2xjawSsfCNleHRuA2FlbQIxMQBicmlkETB4WmRja1RWaHJTWWxKSE93c3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHp3j7nfQOlnA__03j6hK5ZamYhLPnbTYJXyqwYLRqjUza6f6a0S3tKhkuhBP_aem_2xHoX7TnWWA4q4GJB2rUGg

Mirehu Nonprofit Kft., FB-oldal
https://www.facebook.com/mirehunonprofitkft/videos/2172748526874294/

Ma van a magyar költészet napja
https://mizumiskolc.hu/ma_van_a_magyar_kolteszet_napja/

A 2025-ös Versvillamosról a Spanyolnáthában
https://107.spanyolnatha.hu/versvillamos-miskolcon/

Jacsó Pál

1964-ben születtem Miskolcon, földműves-gazdálkodó, kereskedő családban. Ebből a közegből sarjadt józan paraszti ésszel fűszerezett, igazságkereső, szabad lelkületem, amiből a mai napig táplálkozom hivatásomban és a civil életben is. Több helyütt, versben és prózában is visszatérek a családi gyökereimhez, mely egyik részről édesanyám testvéreihez, szabadlelkületű-vagabund nagybátyáimhoz kapcsolódik, akik kivételes testi erejű, szenvedélyes természetű, nagy munkabírású fickók voltak, nem kevés bohémsággal, furfanggal és öntörvényűséggel megáldva. Apai részről viszont kizárólag édesapámhoz kötődöm, aki egyke volt, és oldalági rokonaival sem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Apai nagyszüleimről csak rossz emlékeim vannak, miután elüldöztek minket abból a házból, ahol kisgyerekkoromat töltöttem, és nagyapámnak közvetve köze volt apám tragikusan korai halálához is. Édesanyámról pedig, aki önmaga is legalább egy kisregényt érdemelne, csak annyit: még nyolcvanhét évesen is sorba állítana egy francia idegenlégiós századot, és ha a képességeihez mérten továbbtanulhatott volna, nem én lennék az első értelmiségi a családban. Iskoláimról csak annyit: az általános iskolában és a Földes Ferenc Gimnáziumban is matematika tagozatos osztályba jártam, majd 1982–83-ban, tizenkét hónap – novelláskötetbe kívánkozó történetekben megélt – előfelvételis sorkatonai szolgálat után a Miskolci Egyetem jogi karán folytattam tanulmányaimat, melyet részben nyughatatlan természetem miatt, részben szenvedélyes szerelmeimnek köszönhetően kis késedelemmel, 1990-ben fejeztem be, közben – nem utolsó leckeként az élettől – letudva a még hátralévő hat hónap katonaságot is. Diplomámat 1991-ben szereztem meg, ezt követően 1993-ig egy családi vállalkozást működtettem, majd három évnyi közigazgatási joggyakorlat és a szakvizsga letétele után, immár huszonöt éve, hétköznapjaimat ügyvédként, mások problémáinak megoldásával töltöm – így akaratlanul magamnak is beszerzek néhányat – ennek ellenére úgy érzem, sikerült életvidám, kiegyensúlyozott személyiségnek megmaradnom. Az ügyvédi hivatás többek között problémamegoldásból, hitvallásom szerint még inkább a problémák megelőzéséből, hatékony kommunikációból áll. Mottóm: legyünk őszinték, és minden esetben gondosan válogassuk meg a szavainkat. Az írást sem célnak, hanem eszköznek tekintem a kapcsolatépítéshez. Érdekel a közélet, vagy fél tucat civil szervezetben vagyok vezetőségi tag, ezáltal is igyekszem felelősséget vállalni a környezetemért. Gyerekkorom óta érzékeny vagyok a világ fonákjára. A családi tragédiákból eredően hamarabb nőttem fel, amit most, őszülő halántékkal kompenzálok: folyton-folyvást görbe tükröt tartok a környezetem, olykor a világ elé is, holott jómagam sem vagyok hibátlan. Gyerekkoromtól fogva rajongok a lovakért. Közel tíz évig tartottam néhány lipicait, és volt cca. másfél hektárnyi szőlőm is. A kétkezi munka sem áll távol tőlem. Nem mondtam le arról az álmomról, hogy a közeljövőben legyen valahol egy kis parasztházam pincével, egy kevéske szőlővel, meg két-három lóval a domb aljában. Legjobban a szőlőhegyen tudok kikapcsolódni. A várost és a tömeget nem igazán kedvelem. Ezért örültem annak, hogy Miskolc polgármestere megálmodta a mintegy ezer pincét magában foglaló avasi pincesoron a hegygazda intézményét, amit azóta Magyar László barátommal együtt vezetünk. Remélem, lesz sikeres folytatása. A megbízásnak is, meg az írásnak is.