Tompa Mihály: Kései köszöntő

Lévay Józsefnek és Jókai Mórnak

Bár bort nem ihat már visszatérő lélek,
Köszöntlek, barátim, hiába az évek!
Feketehegy-fürdőn nekünk megadatott
Ez a találkozás, áldjuk hát a napot!
Halk szellem-hangomat csak ti hallhatjátok,
Köszöntőnek mondom ezt a verset rátok.
Engem fönt az égben egy angyal látogat,
Tőle vevém a hírt, díszpolgárságtokat,
Melyet büszkén ada Borsod fővárosa,
Ott a Szinva partján, s képzetem szállt oda.
Avas pincéiben, Jóskám, milyen gyakran
Egy asztalnál ültünk, hívén nagy szavakban,
Fordult ott Petőfi, Irányi, Kerényi,
Mintha e sok emlék nem is lenne régi.
Asszonyod születék Miskolcon, Móricom,
Vallád városodnak, szerettek ott bizony,
Éljeneztek vígan, lelkes-megindultan,
Mikor ott jártatok az új teátrumban.
Szép is volt bolyongni azon kies tájon!
Versbe írt hegy-völgyek! Diós-győri várrom!
Fogadjátok tehát késő köszöntőmet,
És áldjuk e napért kegyes Teremtőnket,
S legyen áldott mindig bonthatatlan hármunk,
halált is legyőző örök barátságunk!