Az utolsó óra harmadik napján megtelik a meder.
Nem a kőpadló hasadt meg, hanem ami közé szorult.

Nyelveken szól, aki hallgat.
Felmegy a toronyba és arcodon kihajol.
Elenged, ha tartod.

Térkép a lábad. Futásod az elszívott időből
kirekesztett tér.
Kezed teszi, nem a kalász, mondod, mégis
a csűr hosszával méred a felkelő napot.

Nem karabéllyal hasítod, téped,
kaparod hátadról a földet.
Mindig a fal másik oldala sebesedik.