Ami nincs

Ami felett idő tort ülni nem tud
– kivájta a valóból saját szeletét.

A lég ujjairól száradt bőrt tépkedek,
apró csíkokat hántok, hámozom
ki kapuit a képzeltnek.

Mi lenne jó, ha a várakozás
ül tort az idő felett, felettem.

Fagyott rigótetemeket hozott
a tavasz és papírszáraz tört-hajtásokat.

Nem tudom kezedbe tenni
vágyaim, ki nem maródnak.

Belesüppedni fakó-sárga napokba,
belesüllyedni foszló-bordó kopogásokba.

Nem hagy magamra, de megtalálni sem
akaródzik neki szánt-képzelt útját.

Mintha csak így lehetne,
idő tort ülni ne tudjon rajta.