áldott kezek
és ha már úgyis kiderült,
ne csináljunk belőle titkot már:
a zongora egy nő volt,
ujjai követték a billentyűket, fülei a fekete test hangzását,
mely többet mutatott, mint rejtett.
még vibrál a levegő
épp elment a zongorahangoló,
az úr hazaérkezése előtt
tisztább lett a hangzás, friss a hangolás.
a helyzetből adódóan
sosincs túl korán vagy túl késő, a fény
sosincs teljesen ki vagy bekapcsolva,
csak eseményektől függően mozdulunk
a térképek raszteresek (borítójuk fényes, szalonnás bőr),
szellemünk szabad, de palackjában rekedt;
túl bonyolult lenne egyedül kirepülnie
a sárkány - (naná - a fejünk fölé ér, már ha van fej a nyakon
amit már nem lehet kézben tartani az elszáll, leesik, pollock csöppjei között mozog;
közvetlenül a himnusz után hírek és azok következményei.
Hosszú hétvége
I.
a nap felkel, és minden olyan, mint máskor.
a nagy lucfenyő első árnyékai a falon,
a tévé stand by-on, hátha szükség lesz rá.
ruhád a földön, álmosság és másnaposság a legfinomabb összhangban,
fekete rigók az ablakpárkányon, mi még az ágyban
a reggelinél átbeszéljük az estét,
az ajándékát kicsomagoló vendéglátó arcát, a zenét, a túl meleg sört.
holnap folytatjuk - mondod, de a holnap csak egy szó papírból és nyálból,
a máról nem is beszélve.
II.
egy szó papírból és nyálból, és minden nap eltelik valahogy, oké, de ez vigasz?
zuhanytól nedves haj, alig vizes, a dörzsölés sem változtat rajta.
főzés közben egymás útjában vagyunk, nem osztottuk ki rendesen a szerepeket.
finom - mondod, de nem tudom, vajon csak megnyugtatásból-e
a mosogatást elvégzi a gép, egy főzőshow itt, egy orvosos sorozat ott.
később összeszedjük a ruhákat, párosítjuk a zoknikat, kimegyünk dohányozni a kertbe
milyen magányosnak kell lenni ahhoz, hogy mindezt hasznosnak tartsuk?
lassan elkísérjük a napot az estbe.
III.
lassan elkísérjük a napot az estbe, nézzük még kicsit a denevérek repkedését
mielőtt lehúzzuk a redőnyt.
egy pohár fehér orosz átsegít a küszöbön.
a díványon mozgó képeket nézünk, viharjelzést, útifilmeket.
vándormadárnak kéne lenni, gondolod, de nem mondod ki.
egyáltalán; nincs mit mondani.
felhangzanak az első hangos szavak, az ágy az alvás helye.
pillantás a fürdőszobatükörbe, mintha lehetne látni benne valamit;
helyette haj, ráncok, egy mitesszer sebe.
igen, vándormadárnak kéne lenni - de min változtatna ez?
csak az alvás visz máshová, megvált a gondolatoktól, felszabadít.
Fordította: Susanna Lakner
Susanna Lakner és Stefan Heuer a közös kiállításuk megnyitóján, Burgdorf, 2026
