sétálok
a lőtér, amit csináltak belőle
szinte kör alakú
határait végigjárni
ím, végtelen
a fenyők alatt
Tompa sorait hordja
kalapján a gomba
ha megnyesem a fát
Jókai bókjai gyógyítják
s Lévay néhai bajsza
az esztétika túlzó szőrszálai
az évszázada hulló
szervesből
szervetlenné lett anyag
minden, ami ittmarad
-vetlenné
-hetlenné
-tetlenné válik
miről beszéltek ők hárman
vajon a hegyen
nőkről
ki mit ír épp
az egyiknek túl laza
a fürdőgatya madzaga
a másiknak ég a gyomra a kolbásztól
egy kiállítás, ami rossz volt
együtt vagy-e még az asszonnyal
megvigasztalnám, ha már nem
kinek lopják épp a papucsát
ki rendelt a medencébe sztrapacskát
botrány legutóbb a könyvhéten
este be a lőcsei söntésbe
alászolgája
méltóságos úr
excellenciád
irodalom
iroda lom
eh, elmúlt
oh, mégis ittmaradt
te alispán
te lelkek verselő őre
te százregényű szótoló
egyre feljebb a hegyen
a magasság mindig józanít
sétálok
