Azon a télen méteres hó esett, jó tíz év telt el azóta, hogy a szabadságharc elbukott. Tökéletes idő arra, hogy egy melankóliára hajlamos költő még jobban bezárkózzon, kizárja a külvilágot, verseket írjon, talán éppen remekművek születnek. Felvillannak az emlékek, lassan jönnek a hírek, de mégiscsak megérkeznek: például, hogy Lévay József Robert Burns verseit fordítja. Hogy Jókai Mór sorra írja nagyregényeit, miközben hihetetlen mennyiségű tisztséget vállal. Természetesen a könyvek is eljutnak a csendbe burkolódzó költőhöz, lassú a posta. Tompa Mihálynak (ki másról lenne szó) eszébe jutnak a gyermekévek; Rimaszombaton született, így nem csoda, hogy ebben a járásban jónéhány helyen megfordult. Előre megfontolt szándékkal a Gömöri régióban lévő Csíz-fürdőt is meglátogatta. Ma is érzi a jódos víz szagát. Így élte napjait a református lelkész-költő. Egyik pillanatról a másikra jutott eszébe: találkozni kellene két baráttal. Mivel Tompa sokat betegeskedett korábban, és Jókai betegségeiről is tudott, arra gondolt: a nagy találkozást Csíz-fürdőn kellene megtartani, és eszébe jutott Lévay József is, test és szellem frissülhet. Több levélváltás után létrejött a találkozó.
Nem egyszerre érkeztek, ragyogott a nap, nyár elején méregzöld lombokat mozgatott a lágy szellő. A nap sugarai átszúrták a lapuleveleket. Átölelték egymást, és innentől egyfolytában ment a diskurzus, az egészségről szó sem esett. Bezzeg az avasi asztársaság sokszor szóba került. Az egyik sápatag estére Tompa meglepetést tartogatott: egy-egy Tokaji aszúval köszöntötte barátait, megérezte, hogy Miskolc díszpolgárai lesznek. Az ünnepeltek meglepődtek, akkor még erről szó nem volt. Néha a költő előre megérzi a történéseket: Jókai negyed évszázaddal után, 1893-ban, Lévay pedig több mint negyven évvel később lett Miskolc díszpolgára.
A kis gyógyfürdő romantikája nyugtatóan hatott. Apró fodrokat kavartak a lassan mozgó kezek a jódos-brómos vízen. A csöppnyi medence kitágult, akárha tenger lenne. Madarak énekeltek. Röpködtek a költői képek, metaforák, újra élték a munka mámorát. Hullámzott minden.
Gyorsan elpörgött az idő, eljött a búcsúzás ideje. Megfogadták, évente megismétlik a találkozót, elmennek Feketehegy-fürdőre, és minden olyan helyre, amelyekhez kötődnek. Kezdetét vette egy végtelen folyamat, sorra járták a helyszíneket újra és újra. Tegnap ismét Miskolcon voltak, holnap a sajószentpéteri református temetőt keresik fel. Szép koszorút visznek, gyertyát gyújtanak. A körmenet sose ér véget.
85 Megtekintés
4 Perc
