Vonulás a maradásban
Az utolsó óra harmadik napján megtelik a meder.
Nem a kőpadló hasadt meg, hanem ami közé szorult.
Nyelveken szól, aki hallgat.
Felmegy a toronyba és arcodon kihajol.
Elenged, ha tartod.
Térkép a lábad. Futásod az elszívott időből
kirekesztett tér.
Kezed teszi, nem a kalász, mondod, mégis
a csűr hosszával méred a felkelő napot.
Nem karabéllyal hasítod, téped,
kaparod hátadról a földet.
Mindig a fal másik oldala sebesedik.
Hajléktalan háza tája lesz maradásod.
Érezd a nyomást a programozott sejthalálban.
Kőmarás
Megindultak a napfájások,
lábad közt tágítják a Hormuzi-szorost.
Szeled olaj, köldökzsinór
helyett vizeletkatéterbe kapaszkodsz.
Kikötnek benned az ég placenta szigetei.
A serpenyőben szaturnusz-tojás,
forró olajcsillagok zsugorodnak
harmadfokú égési sérülésekké.
A táj tér nélkül inog.
Távolodásod süket vonalba ordított görbe.
Az Isten hátán felvett pontok egyike vagy.
Számolnak veled, ki bitekben nem vagy mérhető.
Archivált tested felfelé görög,
körmödre mégis kockáshátú süldők taposnak.
Húrosra nyújtod a rád bízott szelet,
nadrágodba törik a gyep, mikor épp
visszafordulsz a szülőcsatornában.
Filatorium
Mihály eltéveszti a napot és kényszerleszállást
végez a koponyák hegyén.
Nem vágta ki József a családi fotóról,
bízik a jelenlétben.
Külföldi delegáció miatt ma nyolckor zár a Gecsemáné.
A többieket külvárosi parkokba terelték.
Nem volt térerő, a feltámadási kérelmet
kakasra bízták.
Pásztorok jönnek minden irányból,
a báránynak fölfelé sávoznak.
Harminckét telet rágtak át rajta a hernyók.
Keresztben végződik a filatorium,
mindig egy sarokkal odébb.
Füst van, kiengedi a perzselt tollszagot az angyal.
De hol vágja ketté, hogy ráessen az idő kisebbik fele?
A tüskebokor rövidzárlatos.
Kiégtek a felszentelt ledek.
Zárólemez
A fellazult csigolyák között összecsúszott évek,
a gerincedben félrevert harang,
a hold körül elszorult szívkoszorúér.
Meddig fut előre az időben a vér?
